Néhány kedvencem a nekik írt dalszövegekből:

Elszáll a szó, s ugyanúgy elszáll a dal,

Csak egy szétfoszlott kép, ami majd belőlünk marad.

Elszáll a múlt, s vele megy száz régi arc,

Néhány lázadó év, s egy-két el sem kezdett harc.

Valahogy más lesz a szép, és mássá lesz a jó,

S amit megtagadtam rég, hogy lesz elfogadható?

Elszáll a szó, s ugyanúgy elszáll a dal,

Csak a csend vesz körül, ami már mindent eltakar.

Elszáll sok év, s a szerelem úgy múlik el,

Mint egy szép álomkép, mit a hajnal ébreszt fel.

Ugyanazt érzem ma még, itt mélyen belűl,

Hogy amit elterveztem rég, talán holnap majd sikerül.

Nem látszik sehol már az elveszített cél,

Túl gyorsan hamvad el a tűz, mi bennem ég,

Elnyel ez a szörnyű gépezet, bármit is teszel.

Beállsz a sorba te is, még észre sem veszed,

hogy mi vár rád.

Elszáll a dal   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )

Fülledt éjszakákból lassú nappalok,

Nem figyelnek rám már a túl fáradt angyalok.

Eltévedt a hangom, nem jut el hozzád,

Hosszúra nyúlt a csend, így hogy’ találjak rád?

Néha sírnék, ha könnyem nem száradna fel,

Bíznék, de nem felelsz.

Néha sírnék, hogy könnyen mért felejtesz el?

Csak képzelem, hogy itt vagy még közel.

Pirkad már a hajnal az ősz hegyek mögött,

Tigrissé kell válnom már a farkasok között.

Hogy lehetnék más úgy, ha nem segítsz nekem,

Lehetek új, s az lesz-e jobb, s te jössz-e majd velem?

Tudod: sírnék, ha könnyem nem száradna fel,

Bíznék, de nem felelsz.

Néha sírnék, hogy könnyen mért felejtesz el?

Csak képzelem, hogy itt vagy még közel.

Sírnék   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )

Súgd meg, mit a csillagokban látsz,

Súgd meg azt, hogy hol találok rád!

Eltakar az éj, és ha elfúj a szél

Én rád várok majd az út végén.

Érzem, amit érzel, látom amit látsz,

Előlem nem bújhatsz el.

Összeköt minket sok elfecsérelt szó,

azt hiszem.

Egy sötét felhő száll a csillagok felé,

Ma éjjel meghalt a Hold.

Lehet, hogy számodra ennyit ért csupán,

Ami kettőnk között volt.

Hát várj még! Hisz' nem mondtam el,

mi a legfontosabb talán.

Kérlek várj még! Érted megküzdhetnék

a tisztesség oldalán.

Súgd meg mit a csillagokban látsz …

Érzem, hogy távolodsz, a hajód messze tart,

Lassan egy pont vagy csupán.

A gondokat idővel elsimítja majd az óceán.

Talán már jobb ez így, én nem tudhatom még,

Lehet, hogy épp mást ölelsz.

Ne hidd, hogy más vállán elfelejted majd,

hogy mennyit érdemelsz!

Hát nézz rám!

És láss engem úgy, ahogy gyermekként néznél rám!

Újra nézz rám! És ha könnyed csordul,

Mint a legelső éjszkán

Súgd meg , mit a csillagokban látsz …

Tisztul már az ég, s a felhő messze elszállt,

Megroppant a jég és újra mozdul már.

Feltámadt a szél, s a csillagfény már újra él,

S az eltöltött idő megmutatja mennyit ért.

Súgd meg, mit a csillagokban látsz …

Minden rendben van, ha azt mondom,

minden rendben van, ne higgy nekem,

csak képzelem!

Minden tettenért tettemért

megbűntetett rég a tettetet vágy,

Száz éjszakán.

A nyílt kártyák nem rejthetnek el,

Könnyen rám talál, ki nyitott szemmel jár.

S ha ő szintén őszintén figyel,

Meglátja bennem azt, amit vár!

Száz tőrként élesebb a szó,

Száz törvényből egy használható,

S a jó szándék megfordítható.

Megroppant a jég, érzem, hogy

megtorpanhatnék, de nincs visszaút,

elmúlt a múlt.

Hidd el, fáj nagyon, ha száz súlyként

súlyt a szánalom, alig bírom el,

pedig bírni kell!

Megaláz, az élet meg a láz,

Mi engem kiszolgáltat,

S téged kiszolgál.

Megelőz a hátsó gondolat,

S egy ki sem mondott

Mondat támad rám:

Százszor száz kegyetlen szó árul el,

Százszor száz szerelmet mért adtam fel?

Százszor száz pohárban vígaszra lel még a bánat,

de nem múlik el.

Száz tőrnél élesebb a szó

Száz törvényből egy használható,

Száz élet nem lenne elég,

Hogy megfizessek mindenért.

Száz tőr, száz szó, száz rossz, száz jó.

Száz tőr, száz szó, száz rossz, száz jó.

Menyit ér a fény,

ha nyitott szemmel mégsem látsz?

Mennyi ér a szó,

ha zárt elmét talál?

Benned bújik el

minden ami jó, s ami fáj,

S ha újra kezdhetném,

én lennék a föld, az ég, s az óceán

Úgy lennék egyszerű, őszinte hang,

Úgy lennék dallam, mi eltalál majd.

Úgy lennék minden mi elmúlt,

S minden mi még ezután együtt vár ránk!

Ellopnám a fényt,

ha a sötétben hozzám bújnál,

Ellopnám a szót,

ha csak engem hallanál.

Mennyit ér a szív,

ha csak önmagáért él egyedül,

És ki gyorsítja fel,

Ha a ritmus lassan elhalkul és elgyengül?

Úgy lennék egyszerű, őszinte hang,

Úgy lennék dallam, mi eltalál majd.

Úgy lennék minden mi elmúlt,

S minden mi még ezután együtt vár ránk!

Úgy lennék vígasz, ha görbül a szád,

Úgy lennék angyal, ki majd vigyáz rád.

Úgy lennék társad a bajban,

S ki álmodból hajnal után valóra vált!