Néhány kedvencem a nekik írt dalszövegekből:

Tudod, tudod jól!

Tudod, tudod jól!

Tudod, tudod jól!

 

Tudod elmúlt már az a laza idő,

Mikor a problémákért miníg a mások feje fő.

És ha elbaltáztad a lényeget,

Már senki nem hozza vissza az éveket,

Amiket elvesztettél az időben,

S már a fekete korom ott van a tüdődben,

A tükörben valami idegen, hidegen,
nézegeti szemedet a fejeden. Hej!

 

És, ha rádtámadna a józan ész,

Csak azt ne hidd, hogy nem lehetsz már jó zenész,

Hiszen az egész egy kevés, de kemény regény,

Nem lehet mindenki olyan kemény legény,

Aki ne tudná, hogy mi az ami kell,

Az életed a szereped, hát ne rontsad el,

Csak figyelj, mert késő mire megérted,

Ha már a “kékek” jöttek el érted!

 

Figyellek ám, régóta már.

Én mindent tudok, még azt is amit nem is akarok!

Ha megáll az ész, én megyek tovább.

Ha megáll az ész, feladni kár.

Ha megáll az ész szóljon a rock,

Te értem és én érted vagyok!

 

Tudod, tudod jóól!

Tudod, tudod jóól!

Tudod, tudod jóól!

 

Ha úntat a múltad, s az egész élet,

S, ha úgy érzed a jövőd is az enyészeté lett,

Ne hidd azt, hogy te vagy egyedül,

Ki a dübörgö zajba, s a tömegbe menekül,

Mert ez az a hej ahol életre kelnek

Az álmok a vágyak, hát érezned kell!

S, ha ökölbe szorult a kezed ereszd el,

Nem számít más, mindíg csak a zene kell!

 

Figyellek ám, régóta már.

Én mindent tudok, még azt is amit nem is akarok!

 

Ha megáll az ész, én megyek tovább …

+ áll az ész   ( zene: Mex - szöveg: Závodi Gábor )

Oda nézz, micsoda nőség,

Hogy kavar a csaj, de őt nem a bőség

Zavara zavarja, de nem ám!

Érzem, hogy megfeszül a karizmám,

Ahogy jön felém és tolja a csövét,

A blúza súlya lehúzza, az övét

Is eltakarja, de akarja tudom,

Hogy az enyém legyen, csak figyelj nagyon!

 

Minden érv a melle, te szólj,

Hogy minden érv mellette szól

Bármit is csinál.

Mellesleg vedd már észre,

Hogy mellette eltörpülne

Mindenki más!

 

Kábultan ámulva bámul,

Az egész város utána sántul

És nem érti senki hogyan lehet,

Hogy így lifeg a szélben a szerkezet?

De sokan irígylik a csoda melleit,

Mert egyszemélyben ő a helyi mell elit,

S, engen egy gondola bánt csupán:

Bár csak közte lelne a fulladásos halál!

 

Minden érv a melle, te szólj,

Hogy minden érv mellette szól

Bármit is csinál.

Mellesleg vedd már észre,

Hogy mellette eltörpülne

Mindenki más!

 

Mert ő, a három fejű nő!

Mert ő, a három fejű nő!

Mert ő, a három fejű nő!

Mert ő, a három fejű nő!

 

Tonnányi kannái kongatják a delet,

Óh, micsoda élvezet lehet

Alá bújni az esőben.

Érzem, hogy megfeszül a belsőmben

Az a vágy, hazavág, ahogy előtte állok,

A két hegy közt a “Mariana-árok”-ba

vetném magma, s csak azt szeretném,

hogy egyszer lehessek kisded a keblén!

 

Minden érv a melle, te szólj,

Hogy minden érv mellette szól

Bármit is csinál.

Mellesleg vedd már észre,

Hogy mellette eltörpülne

Mindenki más!

 

Mert ő, a három fejű nő! …

 

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

 

A jó bor is megárt, ha sok ezért

Ha van egy “Éljen a Pali” nevű kisközért,

Hol csak arra várnak, hogy a pénztárcádat kiürítsd fenékig

Derékig vesd bele magadat az élvezetekbe,

De jól gondold meg, hogy hova teszed be

A lábad, a pénzed, az egész lényed.

Mert mindenhol csak a lé a lényeg!

 

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

 

Mindig mást kérdezel, mint amit érzel.

Valami hajt, valami kényszer,

az, hogy mást tegyél, az, hogy más legyél, mint aki lehetnél,

Embertelen gazdagságot szeretnél.

Pedig megvan benned minden ami kell

Alkalmanként milliókat pazarolsz el,

De egy ruppót nem ér az egész élet,

Ha nem jössz rá, hogy melyik lé a lényeg!

 

Úgy pumpálnék beléd valami jót, valami szépet

Úgy pumpálnék beléd valami emberszerűséget!

Úgy pumpálnék beléd valami jót, valami szépet

Mert mindig mindenhol, mindenkor: a lé a lényeg!

 

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

Pum, Pálnék!

 

Soha se legyen belőled egy olyan tipus,

Akit magával ránthatna egy Dugovics Tifusz

Akit rávehetnek bármire:

A cigire, a fűre, a porra a tűre,

Mert nemet mondani tudni kell,

S hogy az élvezetekből mi az ami érdekel

Azt te döntöd el, mert szar az egész élet

Ha nem jössz rá, hogy melyik lé a lényeg!

 

Úgy pumpálnék beléd valami jót, valami szépet …

Csak egy esély lehet, ami kivezet

ebből a világból.

Ha valaki van, aki csak velem szeret,

s kimozdít a magányból.

 

Amikor rámtör az unalom egyre jobban akarom,

Hogy történjen valami már.

Hiszen elég nagy gond, hogy nem lehet az otthonom

Ott, hol senki se vár.

 

Mert elmúltak azok az évek,

mikor úgysem volt semmi más,

Mint az állam a vállamon, már nem vállalom,

hogy így menjen tovább.

 

De még nincsen veszve minden,

mert eljön majd az az idő,

Amikor kertész leszek, és megöntözök

mindent aki nekem nő.

 

Bumm-bumm

 

Rohan felénk az élet és úgy elsüvít

majd mint a szél,

Ha úgysem tudod, hogy mit hoz a holnap,

hát inkább a mának élj!

 

Mert miért kéne tovább várni,

hogyha érzed, hogy mit kívánsz?

Hívj fel, ha engem akarsz,

hívj fel és valóra válsz!

 

Bumm-bumm

Nesze neked, ezt megkapod

Bumm-bumm

Nesze legyen egy jó napod

Bumm-bumm

Nekimegyek a világnak,

Senki sem állít meg, ha téged nagyon kívánlak!

 

Bumm-bumm

 

Akard, nagyon akard!

Még még … még még … még még …

 

Szállj fel velem az égbe

és repüljünk messze el!

Hisz mindenünk megvan hozzá, gyerünk,

csak csinálni kell,!

 

Bumm-bumm

Sírva jövük a vliágra,

mikor az első levegő éri a tüdőt.

Maradnánk még, de hiába,

hiszen fogyni kezdett lassan az időnk.

 

Ketyeg az óra, kegyetlenül ketyeg

a szívünk lüktet,s benne a vér

Az élet jele, mégis hordja a halál

kegyetlen üzenetét.

 

Mi egyszer elindult az valahol megáll,

csak az űrben létezik a végtelen,

Hisz e tridimenziós ócska testünk

az időt legyőzni képtelen.

 

Ne légy keveseb mint aki vagy,

de lehetsz-e több még mint aki lettél?

És többet ér-e egy bátor gondolat

egy nyíltan vállalt gyáva tettnél?

 

Erősebb-e ki síni szégyell,

ha a bánatól el tompul az agy?

S, ha az örömtől a könnyed csordul

ki mondja akkor, hogy gyenge vagy?

 

Hagyjál!!!

 

Hát tégy valamit hogy fent maradj,

S ha testeddel majd a porba érsz.

Emlékszik rád majd valaki,

vagy csendben a feledés homályába mész?

 

Minden óra lejár egyszer,

lassul a ritmus, hallkul a hang

A szív is egyre gyengében ketyeg

ha kondulni készül a nagy harang.

 

S ha megérte, mit megéltél,

s ez az egész nem volt hiába,

Mosolyogva távozol,

pedig sírva jöttél a világra.

 

Hagyjál!!!

Ez az a lány, ki egy mozi után

elküldött a fenébe,

Mert ropi helyett véletlenül

más akadt a kezébe,

Aztán kiderült, hogy nem is olyan

ártatlan egy virágszál,

Sok pasi volt, aki a korban,

s már ő benne is benne járt.

 

Most már te is láthatod,

hogy milyenek a lányok,

de nehogy azt képzeld már,

hogy egyhelyben a tapsra várok!

 

Majd én megmutatom, hogy mulat egy igazi srác.

Majd én megmutatom, hogy kié lesz a királyság.

Majd te észreveszed, hogy ki az aki belevaló tuti fej.

Várj, még ne kapkodd el!

Most jön csak a java és én tudom, hogy ez neked kell!

 

Egy szőke szerű kékhajú lány

nem mond nemet semmire,

Hozzám tapad, s a fülembe búg:

“Vigyél fel a kéglire!”

Én meg belehalok, majdnem elájulok,

hisz ez az amit akartam,

De mire odaérünk a zsigulimhoz

vége lesz a kalandnak.

 

Most már te is láthatod,

hogy milyenek a lányok,

de nehogy azt képzeld már,

hogy egyhelyben a tapsra várok!

 

Majd én megmutatom, hogy mulat egy igazi srác ...

 

Meglátod elviszek egyszer

egy észveszejtő bomba nőt.

Meglesz ami kell, autó, lóvé, kéró,

megvillan a tuti jövő.

Elkábul a csaj, agya mint a vaj

elolvad az ágyamnál,

Felviszem az égig, s a mennyek kapujában

rákiáltok majd, hogy állj!

 

Majd én megmutatom, hogy mulat egy igazi srác …

Ülök a fejemen, hályog a szememen,

A lelkem rég kukába szállt,

És már el sem hiszem, hogy én  lettem az oka,

Hogy a Mátrix rég felzabált!

 

Hiper tré lett a hipertér,

Olcsó a szex és ingyen a dal,

Vehetek jövőképet a Tesco-ban,

És közben felvidít majd egy szexoldal!

 

Nem baj, ha buta,

Ha elég szép.

Nem baj, ha öreg,

Ha van pénz elég.

Nem baj, ha kövér,

Ha jó nagy a mell,

Egy nőt akarok három bemenettel!

Akarja pont úgy,

Ahogy én,

Repülőn, vonaton,

Vagy a WC-n,

Kicsikét szerethet is,

Ha neki kell.

Csak gyötörjön meg,

A Nimfo center!

 

Akciós a lelki segély,

És nagyon olcsó az igazság,

Hitelre veszem az álmaimat,

Bár a pénz is csak hazugság!!

 

Csak a képernyőmet bámulom,

Csurog a nyálam, a szemem is ég.

Kiélhetem szánalmas vágyaim,

Itt az Arckönyv nemzedék!

 

Nem baj, ha buta,

Ha elég szép …

Minden délben mikor ébredek

egy gondolat az agyamba vág;

A rossz szex is jobb, mint szex nélkül,

borzasztó, ha üres az ágy.

 

Tudom, hogy veszélyes, de azért vigyázok,

mindenki annyit kap csak ami kijár.

Ezért úgy hívnak a haveri körben:

Figyeld jön a gumikirály!

 

Őrülj meg! - és érezd magad jól.

Örülj meg! - mindent szabad ami megtiltható.

Örülj meg! - akkor jön a tuti világ

Ha már egyáltalán nem érdekel, hogy furcsán néznek rád.

 

A pénz nem minden tudom jól,

többnyire még nem is elég.

Kinél a pénz annál az igazság,

így hát neked mi marad még?

 

Őrülj meg! - érezd mi benned ég!

Őrülj meg! - minden baj csak semmiség, ezért

Őrülj meg! - felejtsd el akármi bánt!

Az egész világ tehet egy szívességet,

ha nem hagy békén már!

 

 

Üvölts bátran nem lesz semmi gond!

Érezd ahogy lüktet a Rock and Roll!

Dübörög a zene és senki se veheti el.

Nehogy már más mondja meg mit csinálj;

Őrülj meg!

 

Ha sír a gitár és dübörög a dob,

tudom mindent beleadok.

Amikor jó vagyok, nagyon jó vagyok,

de mikor rossz vagyok, akkor még jobb vagyok.

 

Őrülj meg! - és engedd el magad!

Őrülj meg! - itt mindent, mindent. mindent szabad!

Őrülj meg! - és ne törödj semmivel!

Csak az a hazugság amit nem hiszel el,

Hát őrülj meg!

 

Üvölts bátran nem lesz semmi gond…….

 

Kinőtt  a lábamból egy pszicho – pata,

és még nem tudom, hogy mi az oka,

De mikor észrevettem, hogy felébredtem,

rájöttem, hogy mennyire kivagyok én!

 

Ki vagyok én?  Ki vagyok én?

Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Tudja az ördög, hogy ki vagyok én!

 

Kinőtt a lábamból egy pszicho – pata,

s egyből magával rántott az akarata,

helyből átformálta az életem,

magához láncolta mindenem.

Azt amit szerettem és amit utáltam,

így hát magamnak hiába is dumáltam,

Hogy nem bírom, ha nyiltan élnem kell

a magamba folytott énemmel.

 

Nézz rám! Ami a lelekemben ég az valami más már.

Érezd át, ahogy árad feléd amire titkon vágytál!

 

Kinőtt a lábamból egy pszicho – pata,

s bátran trappolok vele ide-oda,

Látod, hogy iszonyú szőrös lábammal

megkűzdök az egész világgal,

Ami tagadja gyáván, hogy létezem,

mert a mindenségből érkezem,

Ahol semmiség a rossz és a jó,

s ahol bárki lehet mindenható!

 

Nézz rám! Ott mélyen belül valami mást látsz.

Érezd át, ahogy forr bent a tűz amire vágytál!

 

Mert a tükröm a trükköm ismeri már,

mindíg más lesz minden kép.

Kivagyok nagyon, de kivagyi még,

az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Ki vagyok én?  Ki vagyok én?

Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Ki vagyok én?  Nagyon kivagyok én!

Tudja az ördög, hogy ki vagyok én!

 

Kinőtt a lábamból egy pszicho – pata

Mégsem érzem úgy, hogy nagyon odalennék az örömtöl,

Inkább szabadulnék a bőrömtől, a börtönömtől

Ami fogva tart, s nem enged bárhogy

fogvacogva zokogtam át hol az éjszakám, hol a nappalom,

mert hogy ki vagyok már rég nem tudom.

 

Nézz rám!  S ott mélyen belül valaki hív.

Érezd át, ahogy egymással kűzd a tűz és a víz!

 

Mert a tükröm a trükköm ismeri már, …

 

Egy pszicho – pata nőtt ki a lábamból

amikor felébredtem álmomból,

S a lepedő, az az éjszaka temető fehér lepel

összegyűrve a sarokban hevert

Mint egy tetem, mit én teremtettem

egy izzadt éji vajúdásból,

Mikor elszakadtam az általános valóságtól!

 

Egypszicho – pata kopog a lábamon,

s éjjel bekopogok minden ablakon

Széjjel tépem az álmodat hidd el,

nem űzöl el semi divat hittel,

S a homlokomon két kis dudorral,

arcomon széles vigyorral dúdolom ezt a dalt,

Ez egy agyadba döfött kard,

mit feledni nem tudsz bárhogy akard!

 

Mert a tükröm a trükköm ismeri már, …

Már a végjátékot játszod,

Ha lelkedet a Fertő-tóba mártod,

Hol elmerülsz a tiltott,

Még ki nem írtott bűzös bűnök levében.

 

Fenébe a fazonnal,

ki az örömöt némi haszonnal

adja tovább, add tovább!

A végállomáson ki mond majd beszédet

Egy döglött szamár nevében?

 

Ánem!

Óh, man!

 

És ez a mosoly nézd milyen őszinte!

Ki tehet róla, hogy alacsony az ő szintje?

Olyan színtelen, szagtalan,

Íztelen, haszontalan és céltalan.

 

S, ha rossz napod van az autódban,

A végén ölre mész a parkolóban

Egy helyért, mondd miért kerül elő

Egy baseball ütő nevű fejtörő?

Hisz látnod kell, hogy ez sokáig nem megy már!

Mert írják már a számlát!

 

Gyere szokjál le, minden ódivatú szenvedélyről!

Szokjál le, amíg még mozog a szád!

Szokjál le, mielőtt elszakad a szív az észtől!

Azt, hogy magad elől nem tudsz elbújni,

S, mindíg lesz miről leszokni

Szokjad már!

 

Robog a tudatosan tudatlan tudatalatti,

Egy eszeveszett, megveszekedett szerep.

Döntsd el egy sikátor mélyén,

Hogy az “erő” csövébe, vagy ővébe nézel és megteszed!

 

Amikor dagad a véna, egy agyilag béna

Állapot áll elő, s az agyvelő

Kilövell az űrbe, s ott repülsz majd körbe

Mint egy meghibásodott nagymenő.

 

Hisz látnod kell, hogy ez sokáig nem megy már!

Mert írják már a számlát!

 

Gyere szokjál le, minden ódivatú szenvedélyről! …