Néhány kedvencem a nekik írt dalszövegekből:

Néha rám talál a félelem,

velem vagy még, vagy csak képzelem.

Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,

csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,

Tested kérdés nélkül válaszol.

Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,

bármi jön majd a hajnal után.

Gondolsz-e rám,

amikor nem mellettem alszol el.

Gondolsz-e rám,

amikor magányom nem érdekel.

Gondolsz-e rám,

amikor messze jársz már,

s valaki másra vársz talán.

Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,

érzem belülről már mást ölelsz.

De tudom jól, ha a szerelem elszáll,

csak az emlékek élnek tovább.

Gondolsz-e rám,

amikor nem mellettem alszol el.

Gondolsz-e rám,

amikor magányom nem érdekel.

Gondolsz-e rám,

amikor messze jársz már,

s valaki másra vársz talán.

Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )

Nem történt más csak együtt éltünk át

Néhány évezredet és pár órát.

Repülni szeretnél, de a föld magához ránt,

Az élet körbe zárt.

Ugyan az a néhány szó cseng a csendben,

Ugyan az a néhány hang zeng tovább.

És valahol az éj mélyén, a fény legszélén

Magéhoz tér ez a kábult világ.

Ne add hát fel, hiszen csak rajtunk áll,

Hogy merre gördül majd a sorsunk tovább!

Üvölts ha szeretnél és sírj, ha sírni kell!

Könnyed lesz vállamon a jel.

Ugyan az a néhány szó cseng a csendben,

Ugyan az a néhány hang zeng tovább.

És valahol az éj mélyén, a fény legszélén

Magéhoz tér ez a kábult világ.

Kábult világ   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )