Néhány kedvencem a nekik írt dalszövegekből:

A hanghullám mindent elsöpör,

Érezd, a dal most mindenkit szólit!

Hosszú az éj, de rövid az élet.

Üres körforgás, örök száguldás az egész.

Dönteni kell, hogy hogyan éld meg,

Ami elmúlt már soha nem tér vissza eléd.

S, ha sorsod fáj! Sose várd utadon más segítsen át,

Most mondd el hát, hogy hallja a világ!

Kiálthatsz bánatból, boldogságtól,

S, a hangod szól, majd mindenhol.

Lényeg hogy szívből szól, a torkunkból,

Mert hangunktól fordul a bolygó!

Itt vagyunk hát,s míg futnak a percek,

Együtt éneklünk, együtt dobban minden szív.

Érezd a dalt, érezd, hogy élsz még,

Hogyha benned szól ez a dal majd messze repít.

Akarnod kell, és felfedezel százezer csodát,

Csak tenned kell, hiszen tied a világ!

Kiálthatsz bánatból, boldogságtól,

S, a hangod szól, majd mindenhol.

Lényeg hogy szívből szól, a torkunkból,

Mert hangunktól fordul a bolygó!

A hanghullám mindent elsöpör,

Minden fájdalmat eltöröl,

Érezd, a dal most mindenkit szólit!

Ébresszük fel az éjszakát,

Szálljunk a mindenségen át!

Eggyé vált hangunk mindent meghódít.

Hosszú az éj …

Hangunktól fordul a bolygó   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )

Papírlapok a szélben   ( zene - szöveg: Závodi Gábor )

Elszakadt a pillanat, sok gyémánt

Könnycsepp villanás,

Néma robbanás.

Félelem, érzelem nélküli

Néma ölelés,

Árva ébredés.

Hajszálak a párnán,

Lábnyomod a járdán

Az ajtómban véget ér.

Papírlapok a szélben,

Táncolunk a sötétben.

Kezed majdnem elérem,

De már szíved messze jár.

Papírlapok a szélben,

Szavad már alig értem,

Összegyűrhet az ég, de

Én őrőkké várok rád!

Kék a Hold, sápadt folt az égen

Felhők mögé rejt,

A tegnapban felejt.

Csak álmodom, hogy élek,

Az emléked eléget,

De egyszer tudom, itt leszel.

S, mint papírlapok a szélben,

Táncolhatunk a fényben.

Kezed kezemben érzem,

Szívünk egy ütemre jár.

Papírlapok a szélben,

Szavad szívemmel értem,

Összegyűrhet az ég, mert

Nem hiába vártam rád!