Beszámoló szárnybontogatásomról
Emlékszem első telefonjaim egyikének alkalmazásai között szerepelt egy játék. Nem tartozott a kedvenceim közé, sőt mondhatom, hogy nem sokszor tévedtem hordozható kapcsolattartóm eme rejtett lapjaira. Nem értettem minek kell kergetni ütővel egy labdát az egyenletes pázsiton.
Ennek fényében, amikor kézhez kaptam a meghívómat a pazar környezetű Old Lake Golf Klub-ba immáron nyolcadszorra megrendezett Manager Golf Kupára elgondolkodtam. Vajon ez tényleg nekem való…?
Mindent ki kell egyszer próbálni – gondoltam – ezzel neki is indultunk a Bloom Fashion Team-mel Tatára. Mivel a rendezvényt az Opel Magyarország is támogatta, rögtön szolgálatba is állítottam kicsiny útitársamat, ADAM-et.
Én és ADAM az Old Lake Golf Klubban a VIII. Manager Golf Kupán
Dobálózhatnék olyan szavakkal, hogy festői vagy mesébe illő, de ezek nem adnák vissza azt a látványt, ami elém és kollegáim elé tárult. Egy kellemes, nyugodt vasárnapnak néztünk elébe.
Idill és kellem
Már-már úgy érzetem magam, mint egy 90-es években készült amerikai-családi-vígjátékban: gyerekek kergetőztek a füvön, miközben szüleik koktélokat, különleges kávékat fogyasztva társalogtak egymással. Mindenkin látszott, hogy ezt az utolsó nyári napot a feltöltődésnek szánja, mielőtt elkezdődik az év.
Ráadásul a golfozáson kívül is találhattunk magunknak kedvünkre való programot. Én személy szerint sminktanácsadáson vettem részt, majd egy kényeztető kézmasszázst is kipróbáltam, illetve egy kedves hölgy biztosított a jövőm felől. Gondolkodtam egy tesztvezetésen is, hiszen bármelyik Opel modellt el lehetett vinni egy körre, de a kötelesség elszólított…
Ne figyeld az ütőt, csak a labdát!
Következett a megmérettetés, de nem a szó szoros értelmében. Tisztában vagyok saját képességeimmel – és a tenisszel is meggyűlt a bajom a legutóbb –, így nem fűztem nagy reményeket a golfteljesítményemhez, eszembe se jutott, hogy esetleg pályát tévesztettem volna és eddigi életemet elvesztegettem csak azért, mert nem ragadtam golfütőt.
Egy rövid betanítás után neki is vágtunk
Alapállás: vállszélességű terpesz, térdet picit berogyaszt, egészen picit előre dől és egyenes hát. Azt, hogy a golfütőt, hogy kell fogni, már nem részletezném. Rendben, első ütés mellé, második is mellé és így tovább. Kis tanárunk gyorsan a segítségemre sietett és ellátott néhány jó tanáccsal: Ne figyeld az ütőt, csak a labdát!
- Ne figyeld az ütőt, csak a labdát!
Alexander rövid oktatás után egy kis bemutatót is tartott
És a siker nem váratott magára többet. Az első találatomat ujjongva ünnepeltem és fogattam a gratulációkat: Alakul ez! – szólt Alexander, már kevésbé lemondóan.
- Néhány labda már egészen szépen száll…
Közben gyakorolva a small-talk stílusát újra megszólítottam: – Ne haragudj, de te mióta golfozol? Válaszként lezseren annyit kaptam: – Már hét éve. Tekintettel arra, hogy MÉG nálam is fiatalabb volt, kolleginám megragadta az alkalmat – Tartanál egy bemutatót nekünk! – szólt. Ami ezután következett az lényegében szöges ellentettje volt az általam produkáltaknak. Mindenféle trükköt mutatott, s végre azt is megértettem, hogy miért is van annyi ütő… A bemutató alatt csak pislogni tudtunk, bár ezzel valószínűleg hibát követtünk el, ugyanis az akár 300 km/h sebességgel repülő labdát meglehetősen nehéz követni.
A bemutató után igyekeztem a látottakat imitálni valljuk be, kisebb-nagyobb sikerrel.
Megállapítottuk, hogy meglepően fárasztó sportot választottunk erre a vasárnapra. Úgy döntöttünk, hogy ma már nem próbáljuk Tiger Woods-t utolérni.
Hajda Eszter – Magyarország Szépségnagykövete
A szép nap után irány haza!
Legutóbbi hozzászólások