Gombold újra! Divat vagy valami más?

2013. június 22-én a Gombold újra! rendezvény harmadik eseményén jártunk a Millenárison. Idén a pályázat záróeseménye mellett – amely a beérkezett közép-európai kulturális értékek és hagyományok által ihletett kollekciókat mutatta be – a Gombold újra! Alumni tervezők és a régió országaiból meghívott dizájnerek divatbemutatóját is megtekinthettük. Emellett természetesen a már megszokott kiállítások, valamint szakmai konferencia és vásár is várta az érdeklődőket. Szokásunknak megfelelően mi nem a pályamunkákat és kollekciókat értékeltük, hanem a rendezvényt, és amit annak hátterében láttunk.

Érkezés

Még javában tűzött a nap, amikor délután megérkeztünk a Millenáris B csarnokához, ahol a tavalyi tömeghez képest jóval kevesebben várakoztak, így tolakodás és lökdösődéstől mentesen, viszonylag gyorsan sikerült a regisztrációs asztalokhoz jutni és kipipáltatni a nevünket. Az épületen belül azt tapasztaltuk, hogy idén jelentősen kevesebben, nagyjából ezren kíváncsiak a programokra, de minden bizonnyal ezt némileg befolyásolta a napok óta tartó kánikula is.

A Millenáris mint helyszín általában jó választás, hiszen a megközelíthetősége kiváló és a befogadóképessége is az egyik legnagyobb a választható alternatívák közül, bár kissé hangulattalannak találtuk, ráadásul a napok óta tartó hőség miatt leginkább egy jól felfűtött szaunához hasonlított. Természetesen erről az utóbbiról nem a szervezők tehettek. 

A csarnokba lépve az első pillanatban az az érzésünk támadt, hogy megállt az idő. A belső tér, a színpad- és fénytechnika szinte teljesen úgy nézett ki, ahogyan bő egy éve, a 2012-es Gombold újra! idején. Mintha a tavalyi rendezvény óta nem is bontották volna el és csak arra vártak volna, hogy mikor jövünk vissza. Ez még akkor is „furcsa” lenne egy ilyen nagyszabású és kifejezetten magas költségvetésű rendezvény esetében, ha minden tökéletes lett volna az előző években, ahogy nem volt az. De azért is furcsa, mert azt gondolnánk, hogy a kivitelező-megvalósító csapat alig várja, hogy egy ilyen esemény alkalmával végre igazán kiélhesse kreatív vágyait - feltéve, hogy van nekik ilyen. Ezen az estén – ami számunkra csalódást okozott - úgy tűnt, hogy a projekt ezt teljesen nélkülözte. Az előző év hibáinak jelentős részét megismételték, sőt néhol még felül is múlták azokat.

A fotósokat például egyből az érkezést követően azzal a ténnyel sokkolták, hogy a hivatalos akkreditációjuk elfogadása még nem jelentette egyben azt is, hogy felállhatnak a hatalmas – körülbelül hatvan négyzetméteres –, de rosszul kialakított fotósdobogóra. A szervezők ugyanis - valami váratlan ötlettől vezérelve - azt találták ki, hogy majd ők kijelölik, hogy ki mehet oda fel, sőt még azt is, hogy ki hová állhat. Tették mindezt előzetes értesítés nélkül és olyan ügyetlenül, hogy a 24 kijelölt helyből mindössze hatról nyílt teljes rálátás a kifutóra - ebből négy helyet a szervezők által rendelt kamerák foglaltak el. Érthető törekvés, hogy a dobogóra csak annyi fotóst és videóst kívántak felengedni ahányan megfelelő körülmények között tudnak dolgozni és csak azokat, akik valóban anyagkészítés céljából voltak jelen, ám az igazi megoldás egy megfelelő fotósdobogó kialakítása lett volna, amelyen akár kétszer annyi fotós is elfér úgy, hogy mindannyian megfelelő rálátással rendelkeznek a kifutóra. 

Szerencsére a dobogóért felelős hölgyek, átlátva az előzetes koncepció tarthatatlanságát nagyon segítőkészen, gyorsan és rugalmasan igyekeztek menteni a helyzetet, és aki igazán dolgozni akart, az fel is tudott végül jutni a dobogóra, igaz a hibás koncepció és az ezáltal belógó fejek miatt a készített képek jelentős része gyengébb minőségű lett, mint amilyen lehetett volna. 

Bemutató

A rendezvény 2011 óta igyekszik tudatosítani, hogy hazánkban a divatnak illetve az öltözködési kultúrának igenis van jelene és vannak tehetséges fiatalok, akik a gazdag hagyományainkból ihletett merítve tudnak valami olyat alkotni, amely messze a jövőbe mutat. A harmadik évre részben nevet és koncepciót váltott esemény nem titkolt célja jelenleg, hogy Magyarországot és azon belül Budapestet megpróbálja a régió kreatív ipari csomópontjává tenni. Ennek érdekében nyitottak a környező országok (Csehország, Lengyelország és Szlovákia) irányába is. 

Lássuk, miről is szólt konkrétan a Gombold újra!

Az idei programban – a tavalyihoz hasonlóan – szerepelt egy konferencia, ahol a divatban rejlő üzleti lehetőségekről tudhattak meg többet a jelenlévők, akadt egy kis kiállítás és vásár is, de inkább csak azért, hogy kipipálhassuk ezeket a címszavakat is. Délutántól késő estig pedig a kifutóé volt a főszerep.

Idén a rendezvénystáb részéről nagyon hiányoltuk a kreativitást, hiszen – mint azt az első benyomásaink kapcsán is megemlítettük – szinte semmin nem változtattak a tavalyihoz képest és ez kissé azt az érzést keltette bennünk, mintha nem is nagyon törődtek volna ezzel, csak gyorsan előrántották volna a már jól bevált sémát „Jó lesz ez idén is!” felkiáltással. A zene kapcsán talán azt mondhatjuk, hogy semmit nem tett hozzá a bemutatókhoz és a vetített elemek sem bizonyultak mindig jó választásnak. Az időnként bekevert élő bemutatós képek (illetve az on-line élő közvetítés) arról árulkodtak, hogy az ismét zavaróan túlméretezett televíziós stáb a divat világában járatlan irányítással dolgozott. A modellek kiválasztásával többnyire egyetértettünk. A hajak és a sminkek  főképp a Visegrádi tourokban tetszettek, kifejezetten kellemesen illeszkedtek a koncepcióba és kiállták a csarnokban uralkodó hőség próbáját is. A Gombold újra! blokk számára azonban új haj és sminkkreációkat álmodtak…  kár volt!

A divatbemutatók sora A Gombold újra! Alumni blokkal kezdődött, amely keretén belül a közönség újra találkozhatott kilenc tervezővel, akik a Gombold újra! 2011-es és 2012-es pályázatainak döntőiben mutatkoztak be, és azóta piacra léptek új kreációikkal. Ezt egy hosszabb szünet után a Visegrad Fashion Show szekció követte, ahol egymás után 15 cseh, lengyel, magyar és szlovák divattervező 2013-2014 őszi/téli kollekcióját láthattuk a kifutón. Ebben a tourban számos figyelemreméltó kreációval találkozhattunk, amelyek igazán elnyerték a tetszésünket és bebizonyították, hogy igenis nem csak a franciák vagy az olaszok tudnak remek tervezőket felmutatni, de Csehország, Lengyelország, Szlovákia és kis hazánk is. 

Legvégül, de persze nem utolsó sorban, elérkezett az est fénypontja is, a Gombold újra! Közép-Európa pályázat döntője, ahol a  Newcomer (Új tehetségek) és Oldhands (Feltörekvő tervezők) kategóriák döntőseinek munkái mutatkoztak be. A felvonuló darabok között láthattunk matyó hímzést, Rubik kockát, csuhékollekciót, pulit (mintát és élőt egyaránt), esőkabátot, forrónadrágot és szandált zoknival…

Az öltözék kategóriában a döntőbe jutott 13 pályamunka minikollekcióit  25 percbe zsúfolták bele,  amit azonnal a díjátadási ceremónia követett. Elsőként a különdíjak találtak gazdára. Ezekből olyan sok volt, hogy az a gyanúnk támadt, senki nem tér haza itt üres kézzel. A több turnusban kiosztott és nagyon hosszadalmasnak tűnő különdíjazás után következett a pályázat győzteseinek kihirdetése. A Newcomerek közül a kiegészítő kategóriában Kovács Ágnes munkái tetszettek leginkább a zsűrinek, akinek pályamunkáit – hogy ez se  legyen egyszerű – csak azok láthatták, akik még a bemutató előtt megnézték az első emeleten rendezett miniatűr kiállítást,  míg az öltözékek terén Csík Orsolya Bedclothes 2014 minikollekciója aratta a legnagyobb sikert, amelynek kreációi leginkább dunyhákra és paplanokra emlékeztettek – nem véletlenül. Az Oldhands tervezők közül a Nubu (Garam Judit, Kovács Adél és Hajdu Anett) busójárás ihlette darabjait, míg a kiegészítő kategóriában Erdei Ildikó Virág (MASAMOD) nyúlszőrből és filcből készített kalapjait kiáltották ki győztesnek, akinek pályázatát szintén nem láthattuk kifutón csak a korábban már említett emeleti minikiállításon.