Gombold újra! 2.0

– Divat vagy valami más?

A tavalyihoz hasonlóan a pályázat célja idén is a magyar viselettörténet megújítása, a tradicionális értékek beemelése a hazai és nemzetközi divatszakma látóterébe, valamint a fiatal tehetségek felkarolása volt. Már délelőtt izgalmasnak ígérkező programok várták a helyszínre látogatókat. Bemutatták „A magyar divat 1116 éve” című albumot, amely a honfoglalástól egészen napjainkig öleli fel a magyar divat történetét, majd pedig Szűcs Péter, a Marie Claire vezető szerkesztőjének moderálásával tervezők és a szakmához kapcsolódó szakértők beszélgettek a hazai helyzetről, érvényesülésről, lehetőségekről, finanszírozásról. A délelőtti program és az esti bemutatók között WAMP Fashion vásárral múlathatták az időt a látogatók.

Idén két bemutatót is láthattunk, ám már az elsőre úgy megtelt a Millenáris C épülete, hogy ezután csak a VIP vendégeket és a sajtó képviselőit engedték be a szigorú biztonságiak. Akik a hatalmas érdeklődés miatt, sajnálatos módon kint rekedtek, azok egy kivetítőn kísérhették figyelemmel a bemutatókat, igaz a hatalmas szélben ez sovány vigasz lehetett a számukra, akik pedig bejutottak azok a tömegben kereshettek maguknak ülő, de leginkább álló helyet. A fotósoknak szerencsére nem kellett a tömegben furakodniuk, hiszen egy egész nagy dobogót állítottak fel a számukra, amelyről sokan, sok jó képet készíthettek, főleg azok, akiknek sikerült úgy helyezkedniük, hogy a kifutó előtt mozgó karos kamera ne libbenjen be újra és újra a képtérbe. Sajnos ehhez hasonló problémával – azaz, hogy az eseményeket rögzítő tévés stábok az izgalmasabb képek elkészítésének érdekében figyelmen kívül hagyják a fotós kollégák, sőt a közönség és a zsűri érdekeit is – már több rendezvényen is találkoztunk.

A szervezők egyébként igazán igyekeztek jó körülményeket biztosítani a munkánkhoz. A sajtósokat külön sajtószoba várta, ahol az egész napos rendezvény ideje alatt kicsit megpihenhettek, leülhettek, nyugodtan dolgozhattak.

BEMUTATÓ

A vendégekkel teljesen megtelt csarnok közepén hatalmas, fehér kifutó nyújtózott, amelyet egy ledfallal választottak ketté.
A 17.00 órára meghirdetett első bemutató a már befutott, fiatal magyar divattervezők 2012/2013 őszi-téli kollekcióját vonultatta fel, ahol olyan tervezők alkotásaival találkozhattunk, mint Sármán Nóra, Tomcsányi Dóra, Mojzes Dóra, Szegedi Kata, Benus Dániel, a KEPP Showroom, Lakatos Sándor, Abodi Dóra, az Artista, Konsánszky Dóra és Gyöngyösi Renáta. A modellcsapatot alapvetően jól válogatták össze, a lányok többsége bájos arcú, csinos volt és szépen mozgott. A haj és a smink is kiválóan sikerült, a natúrnak ható arcot feldobta a kissé élénk rúzs, a fejbúbon megemelt lefelé pedig rafináltan összefont frizura pedig univerzálisan illett az összes bemutatott ruhához. A hatalmas költségvetés ellenére a világítást itt sem sikerült tökéletesen megoldani, a koreográfia viszont a rengeteg ruha bemutatására kiválón alkalmasnak tűnt, a térelválasztó kivetítő mindkét oldalát bejárták a kollekciók.

A szünetet követően, megkezdődhetett a valódi Gombold újra! divasthow, azaz azoknak a – közel ezer indulóból beválasztott  – pályaműveknek a bemutatója, amelyek a zsűri szerint a döntőbe jutottak. A zsűriben a magyar szakemberek mellett a nemzetközi divat is képviseltette magát méghozzá Florence Deladriére személyében, akit a francia Marie Claire divatszakértőjeként igazán hiteles elnöknek nevezhetünk. A tavalyival ellentétben idén két kategóriában is indulhattak a lelkes jelentkezők, a korábbihoz hasonlóan a „Kortárs öltözéktervezés” elnevezésűn, valamint az idei újításon a „Design és hagyomány” kiírásún. A kategóriák bővülése alapvetően jó ötletnek mondható, az azonban már kevésbé, hogy a bemutatón pontosan nem tudhattuk, hogy az éppen látott kollekció melyik kategóriában is indult. A kettő között jó lett volna egy aprócska szünet, főleg azért, mert mindkét kategóriában lehetett öltözékekkel és kiegészítőkkel is pályázni, s így már valóban elég kaotikussá vált a helyzet, még akkor is, ha a kiegészítőket azért némi odafigyeléssel fel lehetett ismerni. S bár a ruhákat nem szoktuk méltatni, hiszen egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik, azt azonban észre kellett vennünk, hogy a pályázók zöme jelmezszerű darabokat vonultatott fel.

Az egész napos program végén kihirdették a kategóriák győzteseit, akik a pénzdíj mellett egyéb nyereményeket és lehetőségeket kaptak, valamint a különdíjakat, amelyekből szintén akadt bőven. A 2012-es Gombold újra! első díját a Design és hagyomány kategória kiegészítő szekciójában Vitányi Anna kapta „Szürkemarhás kendő” kollekciójával, míg az öltözékek között Somogyi Alett bizonyult a legjobbnak subázási technikával készült ruháival. A Kortárs öltözéktervezési pályázat kiegészítői közül a MIMM formáció vihette haza az első díjat, akiknek munkái a kalotaszegi írásos hímzések és hímes tojások motívumaiból táplálkoztak. Szintén ebben a kategóriában az öltözékek közül Farkas Anett „Zsindely” kollekcióját ítélte a legjobbnak a zsűri, amely a népi építészetben fellelhető szerkezeteket, geometriát és anyaghasználatot emelte be a kortárs öltözködés világába.

ÖSSZEGZÉS

Mindent egybevéve továbbra is jó kezdeményezésnek találjuk a „Gombold újra!” pályázatot, annak ellenére, hogy a rendezvény – Magyarországon – hatalmasnak számító 150 milliós költségvetését talán jobban is fel lehetett volna használni. Igazán örvendetes, hogy az állam szerepet vállal a divatkultúra fejlődésében, ám az általa biztosított anyagi forrásokat fontos lenne, hogy a lehető leghatékonyabban ossza el, oly módon, amely valóban a legtöbbet használ a divatszakma fejlődése szempontjából. A magasnak tűnő kétszer 1,1 millió forint, amely a két kategória győztesének díja, egyéni sorsokat talán befolyásol, de szakmai sikerhez korántsem elegendő. Egy állami megbízás formaruhák tervezésére pedig túlságosan is nagy különdíj egy olyan kezdő számára, aki semmi vagy csak kevés tapasztalattal rendelkezik.

Szerencsére azonban látjuk a fejlődést is az első „Gombold újra!”-hoz képest. Örvendetes, hogy hiteles szakembereket tudtak megnyerni a projekthez, aminek köszönhetően szakmailag igen jó minőségben sikerült életre hívni – minden bizonnyal – Magyarország eddigi legnagyobb divatrendezvényét. Szintén nagy fejlődés, hogy egy egész napos rendezvénnyé nőtte ki magát a pályázat, amely a döntősök munkái mellett már sikeres tervezők alkotásait is bemutatta, délelőtt pedig konferenciákkal várta az érdeklődőket. A minőségi változás tehát igazán szembetűnő, s reméljük, ez a tendencia jövőre is folytatódik…